1. |
Ugyan az a kéz
03:10
|
|||
Megfoghatatlan, minden érzéket elkábít
Szem nem látja, de a lelket bántja, átmotoz, átvilágít
Nem marad titkod előtte, semmi rejtegetni valód
Egy vagy csak a millióból, egy rendszerbe iktatott számkód
Mostanra elhitted, ez lett az élet rendje
Mindet, mit összehoztál megdézsmálja más
Érzed, ez a láthatatlan kéz a zsebeidben turkál
Véres verítékkel végzett munkád
Szart sem ér már
Ugyanaz a kéz
Tapad a szemre, a fülre és legfőképp a szájra
Ugyanaz a kéz
Fordítja a kulcsot, mikor nyílik a pofonos láda
Ugyanaz a kéz
Vezeti a homályt az agyba a képernyőn át
Ugyanaz a kéz
Ami megírja előre a jövőt, mi vár rád
Ugyanaz a kéz szorítja a torkod, lassan megfulladsz
Ugyanaz a hang csak egy másik arc, kőbe vésték a sorsodat
Hiába küzdöttél meg mindig mindenért
Hajszolnád de az igazság már mit sem ér
Pár pofon könnyedén és gyorsan célba ér
Néhány kör a szorítóban és elfogy majd a hév
Mindig ugyanaz a kéz
|
||||
2. |
Fragments of memories
02:39
|
|||
Everything that should happen will be, will be repressed
Everything that would strengthen me, will be erased
There will be nothing to fight for just staring blankly at the edge
At the edge of the abyss
Maybe tomorrow or in a thousand years
Will come the day, which seems to be the last one
We may not be here, so we do not care
Greyness is enough for us, maybe it’s better to shit on this
What can take me forward, what can drive me on?
What to keep me going if there is no-one to turn to?
Life disappears from the streets, just silence remains
Your only friends are some fragments of memories
Only darkness covers you, the black smoke absorbs the Sun
There’s no turning back, mankind’s just a passing condition
|
||||
3. |
Rések
03:46
|
|||
Mint egy izzó pont a bőr alatt
Ami újra és újra földagad
Egy apró szálka mi rég nincs ott
De még mindig fáj
A könny sem hozza vissza
Amit elmenni hagytál
Ide nem kell ész ami a múltba vész
Menteni azt már
Nem lehet pedig a lelkedet
Az ördögnek adnád
Ha néhány fontos pillanatot visszakaphatnál
Nem lesz mindig új esély
Még egyszer
Meglátnád, megfognád, átélnéd
Néhány nap egy-két szó, pár lépés
Talán csak egy nap már az élet
Lehet, hogy meg sem éred
Talán valahol máshol ébredsz
Jutalomjátékot nem kérhetsz
Egész életre szól a bérlet
De ha te pótjeggyel beéred
A végállomásnál a kárpótlást
Hiába kéred
A mögötted álló élet
Réseit mára
Jótékonyan elfedte az idő patinája
De a célegyenesben érzed
Ezek a rések visszatérnek
És soha sem élednek újra
Az elvesztegetett évek
Nem lesz már új esély
Ha újrajátszódna az a néhány év
Bizony a sót te is megnyalnád még
Hisz tested-lelked a szabadságért
Sóvárog csupán
Ha visszanézve hézagos a látkép
Mielőtt végleg rád vetül az árnyék
Ami kimaradt pótolnád még
Csak egyszer élsz talán
|
If you like Cannonball, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp